Nem sokkal azután, hogy megvalósítottam a tervemet, felhívtam a bátyámat, Nicket. A hívásom célja csak az volt, hogy jelentkezzek nála, és meséljek neki a cégről, amit alapítottam. Az életemben mindig sok minden történt – ezt már ismerte.
Nick reakciója a híremre meglepett, mert nagyon komoly lett, és megkért, hogy várjak egy pillanatot. Hallottam, ahogy feláll és bezárja az irodája ajtaját. Amikor visszajött a telefonhoz, egyszerűen csak annyit mondott: "Csatlakozni akarok."
Bárkinek, aki minket, Vicet és Nicket, gyerekkorunk óta ismert, nehéz lett volna elképzelni, hogy együtt dolgozunk. Hiszen ő volt az a testvér, aki egy kézzel fel tudott emelni (amikor gyerekek voltunk), és rendszeresen azzal fenyegetett, hogy pókokat tesz a fejemre.
Nem voltam biztos benne, mit mondjak neki. A bátyámmal szilárd, felnőtt kapcsolatunk volt, de a főiskola befejezése óta nagyon különböző utakat jártunk be. Jól kijöttünk egymással, de nem tudtam, milyen lenne együtt dolgozni. Azonban miután átgondoltam, tudtam, hogy senki másban nem bízhatnék meg jobban, hogy támogatna, ha a dolgok rosszra fordulnának.